{"version":"1.0","provider_name":"f\u00fclesbagoly","provider_url":"https:\/\/fulesbagoly.cafeblog.hu","author_name":"f\u00fclesbagoly","author_url":"https:\/\/fulesbagoly.cafeblog.hu\/author\/t-dorottya96gmail-com\/","title":"egy","html":"S\u00f6t\u00e9t, kicsi \u00e9s jellegtelen a hotelszob\u00e1nk. A falak piszkosfeh\u00e9rek, a b\u00fatorok z\u00f6ldek, mindent egyenletes porr\u00e9teg fed. A f\u00fcrd\u0151szob\u00e1ban nem f\u00e9r\u00fcnk el egyszerre ketten, nem mintha ilyen meggondolatlans\u00e1got elk\u00f6vetn\u00e9nk. Az egyik\u00fcnk folyton \u0151rk\u00f6dik a m\u00e1sik felett, ez az\u00f3ta van \u00edgy, hogy leker\u00fclt r\u00f3lam a v\u00e9d\u0151var\u00e1zslat.\r\n\r\nAz \u00e1gyamon fekszem, nyakig betakarva, teljesen mozdulatlanul. Anya a m\u00e1sik \u00e1gyon alszik, hossz\u00fa, s\u00f6t\u00e9t haja sz\u00e9tter\u00fcl a p\u00e1rn\u00e1n. A v\u00e1laszt\u00e9ka pont k\u00f6z\u00e9pen van, hossz\u00fa, kiss\u00e9 hull\u00e1mos frufruja keretbe foglalja ilyenkor b\u00e9k\u00e9s arc\u00e1t. Ak\u00e1rcsak nekem. Teljesen ugyan\u00fagy n\u00e9z\u00fcnk ki, a b\u0151r\u00fcnk kreolos \u00e1rnyalata, harcos alkatunk, a sz\u00e1nk \u00edve mind megegyezik. M\u00e9g az is, ahogy mozgunk, az er\u0151teljes \u00e9s kisz\u00e1m\u00edthatatlan r\u00fag\u00e1saink, a kecses k\u00e9zmozdulataink, ahogy felpattintunk egy z\u00e1rat vagy megemel\u00fcnk valamit. Az egyetlen k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9g k\u00f6zt\u00fcnk tal\u00e1n az, hogy \u0151 tizennyolc \u00e9vvel id\u0151sebb n\u00e1lam.\r\n\r\nB\u00e1r, ha jobban megn\u00e9zem, tal\u00e1n alacsonyabb is vagyok p\u00e1r centivel, az ut\u00f3bbi id\u0151ben pedig hat\u00e1rozottan elkezdett kivil\u00e1gosodni a hajam. Lassan nem lesz m\u00e1r olyan neh\u00e9z megk\u00fcl\u00f6nb\u00f6ztetni minket egym\u00e1st\u00f3l, \u00e9s akkor nem csak \u00fcld\u00f6z\u00f6ttek lesz\u00fcnk, hanem any\u00e1ra egyenesen vad\u00e1szni fognak.\r\n\r\nMegr\u00e1zom a fejem. Csak az \u00e9jszaka csendj\u00e9ben szoktak ilyen gondolataim t\u00e1madni. A tizenkettedik sz\u00fclet\u00e9snapom el\u0151tt rettegtem att\u00f3l, ami r\u00e1m v\u00e1rt. Ha egyszer leker\u00fcl r\u00f3lad a v\u00e9d\u0151var\u00e1zs, akkor senki ember fia - vagy l\u00e1nya - vissza nem ig\u00e9zheti. Igaz, h\u00e1zakra, szob\u00e1kra, k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 helyekre m\u00e9g kisz\u00f3rhatsz egy ilyen er\u0151s var\u00e1zst, de ezek \u00e1ltal\u00e1ban nem \u00e9rnek sokat, ha <i>\u0151k<\/i> tudj\u00e1k, hol tal\u00e1lnak meg.\r\n\r\nAz ut\u00f3bbi n\u00e9gy \u00e9s f\u00e9l \u00e9vben azonban, ami\u00f3ta csak orsz\u00e1gr\u00f3l orsz\u00e1gra menek\u00fcl\u00fcnk, valahogy elevenemre tal\u00e1ltam. Nincsenek szab\u00e1lyok, nincsenek korl\u00e1tok, csak \u00e9n \u00e9s az egyetlen \u00e9l\u0151 rokonom - a vil\u00e1g ellen.\r\n\r\nA f\u00fcgg\u00f6ny n\u00e9ha meglibben az enyhe sz\u00e9lben: direkt nyitva hagytuk az ablakot, hogy halljuk, mi t\u00f6rt\u00e9nik az utc\u00e1n. M\u00e1r h\u00e1rom napja ebben a piszkos hotelben aludtunk, Genfben, \u00e9s m\u00e9g semmi gyan\u00fas nem t\u00f6rt\u00e9nt. Ez vagy nagyon j\u00f3, vagy nagyon rossz. Az ut\u00f3bbi gyakrabban esett meg vel\u00fcnk.\r\n\r\nAnya \u00e1ltal\u00e1ban nyugodtan alszik. Ha mi alszunk, az \u00e9rz\u00e9keink att\u00f3l m\u00e9g ugyanolyan \u00e9berek. Bel\u00e9p valaki a szob\u00e1ba? M\u00e1r fel is \u00e9bredt\u00fcnk. Kopognak az ajt\u00f3n? Ki is m\u00e1sztunk az ablakon. Ez \u00edgy m\u0171k\u00f6dik. Ruh\u00e1ban alszunk, \u00f6sszepakolt h\u00e1tizs\u00e1kjaink az \u00e1gy l\u00e1b\u00e1n\u00e1l. K\u00e9nyelmes b\u0151rcip\u0151t visel\u00fcnk minden nap, a talpa hangtalan \u00e9s puha, \u00e9s persze t\u00f6k\u00e9letesen tapad.\r\n\r\nK\u00e9pzeletben \u00fajra \u00e9s \u00fajra lej\u00e1tszom, mi t\u00f6rt\u00e9nne, ha most megtal\u00e1ln\u00e1nak. L\u00e1tom, ahogy anya szeme kiny\u00edlik, kipattan az \u00e1gyb\u00f3l, karj\u00e1nak lend\u00edt\u00e9s\u00e9vel az ajt\u00f3 el\u00e9 rep\u00edti az \u00e1gy\u00e1t, am\u00edg \u00e9n kit\u00e1rom az ablakot. Az \u00e9jszakai \u00e9g lil\u00e1s \u00e1rnyalat\u00fanak hat a v\u00e9d\u0151pajzson kereszt\u00fcl. Tudom, hogy nem \u00e9r sokat, m\u00e9gis megig\u00e9ztem egyet, am\u00edg anya zuhanyozott. Ut\u00e1na \u00e9szrevette, de nem sz\u00f3lt semmit.\r\n\r\nK\u00e9pzeletemben bet\u00f6rik az ajt\u00f3t, \u00e9s legal\u00e1bb n\u00e9gy f\u00e9rfi t\u00f6r be a szob\u00e1nkba. \u00d6lt\u00f6zet\u00fck egyszer\u0171, az \u00f6v\u00fck\u00f6n t\u00edz k\u00fcl\u00f6nf\u00e9le fegyver l\u00f3g. Arcukat maszk fedi.\r\n\r\nEgym\u00e1s ut\u00e1n kiugrunk az ablakon a teraszra, \u00e9s elkezd\u00fcnk lem\u00e1szni a korl\u00e1ton, de onnan is beker\u00edtettek. Elkapj\u00e1k a l\u00e1bam \u00e9s ler\u00e1ntanak a f\u00f6ldre.\r\n\r\nEzt a r\u00e9szt \u00fajraj\u00e1tszom. Ritk\u00e1n haszn\u00e1lunk var\u00e1zslatot szekt\u00e1sok ellen, nehogy a tudom\u00e1sukra adjuk, mi mindenre vagyunk k\u00e9pesek. Azzal azonban m\u00e1r tiszt\u00e1ban vannak, hogy k\u00e9pesek vagyunk t\u00e1rgyakat, s\u0151t, n\u00e9ha szem\u00e9lyeket is mozgatni. Kisujjam egyetlen p\u00f6ccint\u00e9s\u00e9vel les\u00f6pr\u00f6m \u0151ket a falr\u00f3l. Ez a val\u00f3s\u00e1gban nem menne ilyen k\u00f6nnyen.\r\n\r\nM\u00e1r az utc\u00e1n futunk az \u00e9jszak\u00e1ban, amikor egy halk koppan\u00e1s az ajt\u00f3n visszar\u00e1nt a jelenbe. Finom, keskeny ujjak kapar\u00e1sznak a csiszolt f\u00e1n pont a kilincs felett: felismerem ezeket a hangokat. Anya felpattan, v\u00e1lla megfesz\u00fcl, ugr\u00e1sra, fut\u00e1sra, t\u00e1mad\u00e1sra k\u00e9szen \u00e1ll. \u00c9szreveszem, mennyire hasonl\u00f3 a testtart\u00e1sunk, fej\u00fcnk kiss\u00e9 el\u0151red\u0151l, nyakunk oldalra fordul, szem\u00fcnk \u00f6sszesz\u0171k\u00fcl. Ujjaink g\u00f6rb\u00e9k, ak\u00e1r a karmok, csup\u00e1n l\u00e1bujjaink \u00e9rintik a padl\u00f3t. \u00d6sszen\u00e9z\u00fcnk egy pillanatra, azt\u00e1n nesztelen\u00fcl a h\u00e1tunkra kapjuk a h\u00e1tizs\u00e1kokat. A derekunkon k\u00f6nnyed\u00e9n \u00f6ssze lehet \u0151ket csatolni egy p\u00e1nttal: menek\u00fcl\u00e9shez t\u00f6k\u00e9letes. Alig \u00e9szrevehet\u0151en b\u00f3lintok, am\u00edg anya az ablakhoz l\u00e9p \u00e9s az \u00fcveghez \u00e9rinti ujjait. Az mintha hull\u00e1mzani kezdene, lassan, egyenletesen. \u00cdgy k\u00f6nnyebben kijutunk, az ablakkeret ugyanis r\u00e9mesen nyikorog. Az el\u0151bbi ill\u00fazi\u00f3mban erre nem gondoltam.\r\n\r\nA kopog\u00e1s folytat\u00f3dik.\r\n\r\nAz ajt\u00f3hoz megyek, egyik kezemet a kisasztal lapj\u00e1n tartva, hogy a betolakod\u00f3 k\u00e9p\u00e9be tudjam haj\u00edtani, ha esetleg nem az \u00e1llna odakint, akire sz\u00e1m\u00edtok a hang alapj\u00e1n. Ahogy m\u00e1sik kezem a vil\u00e1gos f\u00e1ra tal\u00e1l, az ajt\u00f3 lassan \u00e1tl\u00e1tsz\u00f3v\u00e1 v\u00e1lik az \u00e9n oldalamr\u00f3l.\r\n\r\nAlacsony, sz\u00fcrke ruh\u00e1s francia szobal\u00e1ny \u00e1ll odakint. Egyik kez\u00e9vel a szokny\u00e1j\u00e1t markolja idegesen, a m\u00e1sikkal m\u00e9g mindig kopog. Amint ide\u00e9rkezt\u00fcnk, azonnal felismert minket, most pedig val\u00f3sz\u00edn\u0171leg figyelmeztetni j\u00f6tt.\r\n\r\nKinyitom az ajt\u00f3t.\r\n\r\n- Eln\u00e9z\u00e9st, kisasszony \u2013 mondja zavartan, enyhe akcentussal. \u2013 De att\u00f3l f\u00e9lek, itt vannak.\r\n\r\nH\u00e1t, ez a csaj azt\u00e1n nem semmi. Az \u00e9jszaka k\u00f6zep\u00e9n k\u00f6z\u00f6lni k\u00e9t sz\u00e1ll\u00f3vend\u00e9ggel, hogy az \u00fcld\u00f6z\u0151ik a hallban toporognak \u2013 tal\u00e1n nem ez a legrosszabb dolog, ami valaha t\u00f6rt\u00e9nt ebben a sz\u00e1llod\u00e1ban.\r\n\r\n- Hol? \u2013 k\u00e9rdezem egy f\u00e9l m\u00e1sodpercnyi meglepetts\u00e9g ut\u00e1n.\r\n\r\n- A t\u0171zl\u00e9tr\u00e1n m\u00e1sznak fel, kisasszony. Azt javaslom, haszn\u00e1lj\u00e1k a szem\u00e9lyzeti liftet.\r\n\r\n\u00c9s m\u00e9g <i>pukedlizik<\/i> is, miel\u0151tt elindul a folyos\u00f3n a lift fel\u00e9.\r\n\r\nH\u00e1tran\u00e9zek, de nincs okom aggodalomra: anya minden sz\u00f3t hallott. K\u00f6vet a folyos\u00f3n, az ajt\u00f3t halkan becsukja ut\u00e1nunk, majd l\u00e1tom, ahogy csukl\u00f3ja el\u0151sz\u00f6r jobbra, majd balra lend\u00fcl, \u00e9s halkan kattan a z\u00e1r. Besz\u00e1llunk a liftbe, \u00e9s a l\u00e1ny \u00e9ppen megnyomn\u00e1 a gombot, amikor valaki bentr\u0151l \u00e1tt\u00f6ri a szob\u00e1nk ajtaj\u00e1t. Ugyan maszk fedi a sz\u00e1j\u00e1t, de m\u00e9g \u00edgy is l\u00e1tszik az arc\u00e1n \u00fcl\u0151 el\u00e9gedett grimasz.\r\n\r\nT\u00e1mad\u00e1sra k\u00e9szen \u00e1llunk any\u00e1val, de a l\u00e1ny megel\u0151z minket.\r\n\r\n- Menjenek! \u2013 ki\u00e1ltja h\u00e1tra, miel\u0151tt a szektatagra veti mag\u00e1t.\r\n\r\nMeg fog halni, d\u00f6bbenek r\u00e1. A testfel\u00e9p\u00edt\u00e9se alapj\u00e1n nem lehet valami k\u00e9pzett harcos, tal\u00e1n csak figyelemelterel\u00e9snek j\u00f3. A f\u00e9rfi egy id\u0151 ut\u00e1n val\u00f3sz\u00edn\u0171leg fel\u00fclkerekedik, \u00e9s lesz\u00farja, vagy elv\u00e1gja a tork\u00e1t.\r\n\r\nM\u00e9g a nev\u00e9t sem tudom.\r\n\r\nBecsuk\u00f3dik el\u0151tt\u00fcnk a liftajt\u00f3, \u00e9s a f\u00f6ldszint fel\u00e9 suhanunk. Lenyelem a k\u00f6nnyeimet. Egyszerre v\u00e1lunk l\u00e1thatatlann\u00e1, \u00e9n \u00e9s anya. Ez egy olyan var\u00e1zslat, amit nem tudunk sok\u00e1ig megtartani, de tal\u00e1n addig el\u00e9g, am\u00edg p\u00e1r sarokkal arr\u00e9bb ker\u00fcl\u00fcnk, \u00e9s siker\u00fcl lopnunk egy kocsit. Azt a r\u00e9szt valami\u00e9rt mindig szerettem. Olyan egyszer\u0171en felpattintjuk a z\u00e1rat, \u00e9s m\u00e1r vissz\u00fck is az aut\u00f3t, a m\u00e1rka nem sz\u00e1m\u00edt, csak hogy gyors legyen. Azt\u00e1n p\u00e1r sz\u00e1z kilom\u00e9terrel arr\u00e9bb ott hagyjuk egy benzink\u00faton, s\u00e9rtetlen\u00fcl. A rend\u0151rs\u00e9g k\u00f6nnyed\u00e9n megtal\u00e1lja, \u00e9s mindenki j\u00f3l j\u00e1rt. Egyszer l\u00e1ttam egy tud\u00f3s\u00edt\u00e1st valami d\u00fasgazdag pasasr\u00f3l, akinek a kocsij\u00e1t leny\u00faltuk, h\u00e1t esk\u00fcsz\u00f6m, hogy szinte megsiratta a kicsik\u00e9j\u00e9t, pedig volt vagy \u00f6t m\u00e1sik. De m\u00e9gis j\u00f3 \u00e9rz\u00e9s volt l\u00e1tni az arc\u00e1t, amikor k\u00f6z\u00f6lt\u00e9k vele, hogy \u00e9ps\u00e9gben el\u0151ker\u00fclt.\r\n\r\nL\u00e1thatatlans\u00e1g ide vagy oda, az az\u00e9rt m\u00e9gis felt\u0171n\u0151, ha kiny\u00edlik a lift \u00e9s nincs bent senki. H\u00e1rman \u0151rk\u00f6dnek odalent, r\u00e1nk v\u00e1rva. Kett\u0151j\u00fck\u00f6n hirtelen t\u00fal szoros lesz a maszk, oxig\u00e9nhi\u00e1nyt\u00f3l esnek \u00f6ssze. A harmadik tan\u00e1cstalanul \u00e1ll, azt\u00e1n el\u0151r\u00e1nt az \u00f6v\u00e9b\u0151l egy hatalmas\u2026 h\u00e1t, tal\u00e1n szably\u00e1nak mondan\u00e1m. Ronda \u00e9s \u00e9les, az egyszer biztos.\r\n\r\nNem t\u00e1madjuk meg, ink\u00e1bb elsurranunk mellette, ki az \u00e9jszak\u00e1ba. Fogyt\u00e1n az id\u0151nk.\r\n\r\nK\u00e9t saroknyira jutunk a sz\u00e1llod\u00e1t\u00f3l, \u00e9szaknak haladva. Meg\u00e1llok a fal mellett, er\u0151teljesen veszem a leveg\u0151t. M\u00e1gia ide vagy oda, a sebess\u00e9g\u00fcnkkel nem tudunk sokat kezdeni.\r\n\r\n- Carla? \u2013 suttogom a leveg\u0151be. M\u00e1r \u00e9vek \u00f3ta a keresztnev\u00e9n sz\u00f3l\u00edtom any\u00e1t, elv\u00e9gre b\u00e1rki meghallhat minket. Ikreknek is kin\u00e9z\u00fcnk. Nem lenne szerencs\u00e9s, ha r\u00e1j\u00f6nn\u00e9nek, melyik\u00fcnk az id\u0151sebb. A h\u00fasz \u00e9v feletti m\u00e1gusok nincsenek igaz\u00e1n a szekta haszn\u00e1ra, \u0151ket v\u00e1logat\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl \u00f6ld\u00f6sik. Nem vesz\u00edthetem el az any\u00e1mat.\r\n\r\n- Itt vagyok, Laurel \u2013 feleli mellettem, keze az eny\u00e9mre kulcsol\u00f3dik, pont amikor mindketten ism\u00e9t l\u00e1that\u00f3v\u00e1 v\u00e1lunk.\r\n\r\nEgy fekete Audit sz\u00farunk ki az utca m\u00e1sik v\u00e9g\u00e9n. Egy \u00e1rva l\u00e9lek sincs odakint, de m\u00e9g \u00edgy is retteg\u00fcnk, ahogy \u00e1tfutunk az utcal\u00e1mp\u00e1k alatt. \u0150 a vezet\u0151\u00fcl\u00e9sre pattan be, \u00e9n pedig mell\u00e9. A motor felb\u0151d\u00fcl, \u00e9s elhajtunk.\r\n\r\n- Aludj nyugodtan \u2013 mondja any\u00e1m. \u2013 El\u0151sz\u00f6r D\u00e9l fel\u00e9 hajtok, azt\u00e1n Nyugatnak. \u00daj ruh\u00e1k kellenek, azt\u00e1n folytatjuk a keres\u00e9st.\r\n\r\nB\u00f3lintok. \u2013 Kelts fel, ha esetleg utol\u00e9rnek.\r\n\r\n- \u00dagy lesz.\r\n\r\nEls\u00fcppedek az \u00fcl\u00e9sben. J\u00f3 lenne bekapcsolni a r\u00e1di\u00f3t, elmer\u00fclni a zene ny\u00fajtotta b\u00e9k\u00e9s \u00e9rz\u00e9ketlens\u00e9gben, dobolni a ritmust az ujjaimmal. De ez olyasfajta luxus volt, amit nem engedhett\u00fcnk meg magunknak, ahogy az \u00e1lland\u00f3 lakhelyet, a saj\u00e1t aut\u00f3t, a nyugodtan, egy teraszon elk\u00f6lt\u00f6tt reggelit vagy a tengerparton hever\u00e9sz\u00e9st sem. Pedig a p\u00e9nz\u00fcnk val\u00f3sz\u00edn\u0171leg megvolt hozz\u00e1, banksz\u00e1ml\u00e1k ezrein lek\u00f6tve a vil\u00e1g minden t\u00e1j\u00e1n. Csal\u00e1di \u00f6r\u00f6ks\u00e9g, vagy mi. Egyszer r\u00e1bukkantak az egyik sz\u00e1ml\u00e1nkra, \u00e9s az eg\u00e9szet el kellett adom\u00e1nyoznunk. Egyik\u00fcnk sem b\u00e1nta a p\u00e9nzt, csak hogy az alapj\u00e1n tal\u00e1ltak meg minket, \u00e9s meg\u00f6lt\u00e9k a nagyap\u00e1mat. Ketten maradtunk any\u00e1val. Vannak m\u00e1sodunokatestv\u00e9rek, r\u00e9g elfeledett keresztsz\u00fcl\u0151k is valahol odakint, de r\u00e1juk is a biztos hal\u00e1lt hozn\u00e1nk, ha megkeresn\u00e9nk \u0151ket. Min\u00e9l kevesebb emberrel ker\u00fcl\u00fcnk kapcsolatba, ann\u00e1l jobb.\r\n\r\n\u00c9s \u00e9bers\u00e9g mindenek felett. \u00cdgy zene helyett a motor egyenletes z\u00fag\u00e1sa ringat \u00e1lomba.\r\n\r\n***\r\n\r\nM\u00e1sodperceknek t\u0171n\u0151 \u00f3r\u00e1kkal k\u00e9s\u0151bb fel\u00e9bredek az \u00e1lomtalan alv\u00e1sb\u00f3l. Mint mindig, most is tudom, hogy nagyj\u00e1b\u00f3l merre j\u00e1runk. Messze magunk m\u00f6g\u00f6tt hagytuk Sv\u00e1jcot, \u00e9s Franciaorsz\u00e1g nagy r\u00e9sz\u00e9t is \u00e1taut\u00f3ztuk m\u00e1r. A nap \u00e1ll\u00e1sa alapj\u00e1n k\u00e9s\u0151 d\u00e9lut\u00e1n van.\r\n\r\n- \u00c1tvegyem? \u2013 k\u00e9rdezem any\u00e1t. Megr\u00e1zza a fej\u00e9t. \u2013 M\u00e9g ne. Nem lass\u00edthatunk.\r\n\r\n- K\u00f6vetnek?\r\n\r\n- Nem biztos. De sosem lehet\u00fcnk el\u00e9g \u00f3vatosak.\r\n\r\nNos, ezzel egyet\u00e9rtek. H\u00e1tran\u00e9zek a t\u00fck\u00f6rben. Az aut\u00f3 ablakai s\u00f6t\u00e9t\u00edtettek, ez volt az egyik oka, ami\u00e9rt kiv\u00e1lasztottuk. Ha nem tudj\u00e1k, hogy ezzel j\u00f6tt\u00fcnk el, akkor nehezebben tal\u00e1lnak meg. Ha tudj\u00e1k, akkor a m\u00f6g\u00f6tt\u00fcnk halad\u00f3 t\u00f6bb sz\u00e1z aut\u00f3 b\u00e1rmelyik\u00e9ben ott \u00fclhetnek, felfegyverkezve, arra v\u00e1rva, hogy f\u00e9lrehajtsunk valahol.\r\n\r\n- L\u00e1tt\u00e1l valami gyan\u00fasat? \u2013 fordulok any\u00e1hoz.\r\n\r\n- Volt egy aut\u00f3, ami mintha k\u00f6vetett volna egy darabon, azt\u00e1n lehajtott Marseille fel\u00e9 \u2013 feleli. \u2013 Szerintem elvesztettek minket. Ha megh\u00fazzuk magunkat, akkor ism\u00e9t lehet p\u00e1r nyugodt napunk. De el\u0151sz\u00f6r, szerezz\u00fcnk valami tiszt\u00e1bb \u00f6lt\u00f6zetet.\r\n\r\nIgaza van. A farmersort, amit Genfbe \u00e9rkez\u00e9s\u00fcnkkor vettem, m\u00e1r el\u00e9g piszkos volt, nem is besz\u00e9lve a p\u00f3l\u00f3r\u00f3l, amit egy hete hordtam. Az egy dolog, hogy nagyj\u00e1b\u00f3l minden nap meleg v\u00edzhez jutottunk, de a sz\u00e1llodai szappan nem t\u00fcntet el minden szennyez\u0151d\u00e9st. Kezdve p\u00e9ld\u00e1ul egy nagy v\u00e9rfolttal feh\u00e9r topom oldal\u00e1n \u2013 egy eml\u00e9k p\u00e1r nappal kor\u00e1bbr\u00f3l. Nem figyeltem el\u00e9gg\u00e9, \u00e9s megv\u00e1gtak. \u00d3r\u00e1kba telt, mire el\u00e9g biztons\u00e1gos helyre jutottunk ahhoz, hogy anya meggy\u00f3gy\u00edthasson. Ut\u00e1na egy darabig nem mehett\u00fcnk ki az utc\u00e1ra, nemhogy egy butikba. Megpr\u00f3b\u00e1lhatn\u00e1nk az internetes rendel\u00e9st, de hova k\u00e9rn\u00e9nk a csomagot? \u00c9s k\u00fcl\u00f6nben is, nem b\u00edzunk az internetben. Minden lenyomozhat\u00f3. M\u00e9g mobiltelefonunk sincs \u2013 \u00e9s az eff\u00e9le elszigetelts\u00e9g \u00e1ra az, hogy nem v\u00e1lhatunk el egym\u00e1st\u00f3l.\r\n\r\nH\u00e9t megbesz\u00e9lt tal\u00e1lkoz\u00f3hely\u00fcnk van vil\u00e1gszerte, ha m\u00e9gis elszakadn\u00e1nk, a h\u00e9t minden napj\u00e1ra egy. Ha mondjuk ma, szerd\u00e1n, el k\u00e9ne v\u00e1lnunk, akkor holnap t\u00edzt\u0151l n\u00e9gyig lenne es\u00e9ly\u00fcnk arra, hogy elcs\u00edpj\u00fck egym\u00e1st a Moszkvai rep\u00fcl\u0151t\u00e9ren. Ha egyik\u00fcnk nem \u00e9rne oda id\u0151ben, akkor ir\u00e1ny Cardiff, az esti \u00f3r\u00e1kban, \u00e9s \u00edgy tov\u00e1bb. Egy h\u00f3nap volt a maximum. Onnant\u00f3l egyed\u00fcl kellene folytatnunk.\r\n\r\nHajnali egyre j\u00e1r az id\u0151, amikor behajtunk egy nagyobb v\u00e1rosba. Anya egy bev\u00e1s\u00e1rl\u00f3k\u00f6zpont el\u0151tt \u00e1ll\u00edtja le az aut\u00f3t. Egy vil\u00e1gosk\u00e9k Hond\u00e1ra mutat, nem messze t\u0151l\u00fcnk.\r\n\r\n- Azzal megy\u00fcnk tov\u00e1bb. F\u00e9l \u00f3ra el\u00e9g, nem?\r\n\r\nB\u00f3lintok. \u2013 B\u0151ven.\r\n\r\nA riaszt\u00f3t kikapcsoljunk, azt\u00e1n bel\u00e9p\u00fcnk a legels\u0151 \u00fczletbe. Leveszem az els\u0151 k\u00e9t topot, ami az \u00e9n m\u00e9retem, az egyik s\u00f6t\u00e9tk\u00e9k, ezt a h\u00e1tizs\u00e1komba gy\u0171r\u00f6m, a m\u00e1sik fekete, ezt gyorsan felveszem, azt\u00e1n let\u00e9pem a c\u00edmk\u00e9j\u00e9t. A v\u00e9res p\u00f3l\u00f3t l\u00e1ngra lobbantom az egyik polc m\u00f6g\u00f6tt, miut\u00e1n meggy\u0151z\u0151dtem arr\u00f3l, hogy a t\u0171zjelz\u0151 is kikapcsolt. Azt\u00e1n keresek egy m\u00e1sik, s\u00f6t\u00e9tebb sortot, \u00e9s beleb\u00fajok. Belef\u0171z\u00f6m az \u00f6vemet, amin a legfontosabb dolgok f\u00fcggnek, egy p\u00e9nzt\u00e1rca p\u00e1r sz\u00e1zassal \u00e9s n\u00e9h\u00e1ny hitelk\u00e1rty\u00e1val, k\u00e9t apr\u00f3 t\u0151r \u00e9s n\u00e9h\u00e1ny hamis szem\u00e9lyi. Veszek n\u00e9h\u00e1ny \u00faj, puha zoknit is, bedobok p\u00e1r k\u00e9nyelmes feh\u00e9rnem\u0171t is a h\u00e1tizs\u00e1kba, azt\u00e1n le\u00fcl\u00f6k a pult al\u00e1, hogy \u00fajrak\u00f6t\u00f6zzem a csizm\u00e1mat. \u00dagy n\u00e9z ki, mint amit az \u0151semberek hordhattak, egyszer\u0171, s\u00f6t\u00e9tbarna b\u0151rcsizma, a cipz\u00e1r az oldal\u00e1n az egyetlen modern dolog rajta. Egy zsineggel k\u00f6rbe lehet tekerni, hogy j\u00f3 szoros legyen. Ha nem is ez lenne az egyetlen \u00e1lland\u00f3 ruhadarabom, akkor is ez lenne a kedvenc.\r\n\r\n- Laurel \u2013 hallom any\u00e1m hangj\u00e1t a s\u00f6t\u00e9tben. \u2013 Menn\u00fcnk kellene.\r\n\r\nLeveszek egy csomag hajgumit, az egyikkel magas l\u00f3farokba k\u00f6t\u00f6m a hajam, \u00e9s k\u00f6vetem a hangj\u00e1t.\r\n\r\nOdakint azonban nincs senki. Az Audi ugyanott \u00e1ll, ahol hagytuk, ak\u00e1rcsak a k\u00e9k Honda, \u00e9s a m\u00e1sik h\u00e1rom aut\u00f3.\r\n\r\nMeg egy negyedik, egy fekete szed\u00e1n, amit teljesen biztos, hogy Sv\u00e1jcban is l\u00e1ttam.\r\n\r\n- Csinos vagy, sz\u00e9ps\u00e9gem \u2013 sz\u00f3lal meg egy hang a h\u00e1tam m\u00f6g\u00f6tt.\r\n\r\nNem hagyom, hogy elhatalmasodjon rajtam a p\u00e1nik. \u00c9szrev\u00e9tlen\u00fcl becsatolom a h\u00e1tizs\u00e1k p\u00e1ntj\u00e1t a derekamon, \u00e9s \u00f6k\u00f6lbe szor\u00edtott k\u00e9zzel megfordulok. Egyszerre kell harcias tin\u00e9dzsernek \u00e9s v\u00e9delmez\u0151 any\u00e1nak lennem, ha azt akarom, hogy fenn tartsuk az \u00e1lc\u00e1t.\r\n\r\n- Hol van Carla? \u2013 k\u00e9rdezem, az \u00e1llkapcsom remeg. A falnak t\u00e1maszkod\u00f3 f\u00e9rfi lassan elindul fel\u00e9m, egyik kez\u00e9ben machet\u00e9t l\u00f3b\u00e1l.\r\n\r\n- Milyen hat\u00e1rozott. Ez tetszik.\r\n\r\nAzt\u00e1n r\u00e1m veti mag\u00e1t.\r\n\r\nOldalra vet\u0151d\u00f6m, az egyik k\u00e9st a l\u00e1b\u00e1ba v\u00e1gom, de nem engedem a markolatot. Ut\u00e1nam kap, mik\u00f6zben fel\u00fcv\u00f6lt a f\u00e1jdalomt\u00f3l. A copfom centikkel ker\u00fcli az ujjait. A h\u00e1t\u00e1ba t\u00e9rdelek.\r\n\r\nMegpr\u00f3b\u00e1l fel\u00e9m kerekedni, de ez \u00edgy neh\u00e9z lesz.\r\n\r\nBiztosnak kell lennem abban, hogy nem fog ki\u00e1ltani.\r\n\r\nUjjaim egy mozdulat\u00e1val megszor\u00edtom a maszkj\u00e1t, hallom, ahogy fulladozni kezd. Egy pillanatra \u00e1tfut a fejemben, hogy \u0151 is csak ember, m\u00e9g csak ereje sincs, hogy v\u00e9dekezzen ellenem. Valaki a fej\u00e9be besz\u00e9lte, hogy a magamfajta rossz, m\u00e9rgez\u0151 \u00e9s vesz\u00e9lyes, \u00e9s ez\u00e9rt akar meg\u00f6lni.\r\n\r\n\u00c9n meg a csal\u00e1domat v\u00e9delmezem, gondolom, ahogy a nyaka halkan roppan. Nyelek egy nagyot, fel\u00e1llok, \u00e9s tov\u00e1bbmegyek. A test m\u00f6g\u00f6ttem begurul az \u00e1rny\u00e9kba, pont ahogy akarom.\r\n\r\nA k\u00f6vetkez\u0151 utc\u00e1ban egy\u00e9rtelm\u0171 dulakod\u00e1s hallatszik.\r\n\r\nFutni kezdek.\r\n\r\nKetten \u00fcld\u00f6zni kezdenek, egyre k\u00f6zelebb \u00e9rnek hozz\u00e1m. Bevet\u0151d\u00f6m egy sarkon \u00e9s futni kezdek egy sik\u00e1torban. A hangok egyre er\u0151s\u00f6dnek. Az \u00e1rny\u00e9kban rejt\u0151z\u00f6m, siker\u00fcl l\u00e1thatatlann\u00e1 v\u00e1lnom. Tal\u00e1n el\u00e9g lesz, am\u00edg megtal\u00e1lom any\u00e1t.\r\n\r\nAz el\u0151bbi \u00fcld\u00f6z\u0151im elfutnak mellettem. Nem tudj\u00e1k, hova t\u0171ntem.\r\n\r\nAz utca v\u00e9g\u00e9n any\u00e1m n\u00e9gy\u00fck ellen harcol egyszerre. \u00daj pul\u00f3vere m\u00e1r el is szakadt, a k\u00f6ny\u00f6k\u00e9n v\u00f6r\u00f6s folt. Alig haszn\u00e1l var\u00e1zslatot, t\u00f6bbnyire r\u00fag \u00e9s \u00fct, p\u00f6r\u00f6g \u00e9s ugrik. Megb\u0171v\u00f6lve b\u00e1mulom egy p\u00e1r m\u00e1sodpercig, azt\u00e1n el\u0151reny\u00fajtom a karomat, gondolataimmal megmarkolom mind a n\u00e9gy tagot, \u00e9s h\u00e1trarep\u00edtem \u0151ket. A t\u00f6bbs\u00e9g feje kem\u00e9nyen a betonnak csap\u00f3dik \u00e9s nem mozdulnak, az utols\u00f3 kitekeredett testtel fekszik a faln\u00e1l.\r\n\r\n- Laurel \u2013 suttogja any\u00e1m, \u00e9s a karj\u00e1ba z\u00e1r. Azt\u00e1n megszor\u00edtja a kezem, \u00e9s egy\u00fctt futunk tov\u00e1bb.\r\n\r\n- Honda? \u2013 k\u00e9rdezem.\r\n\r\n- Nem. Nem mehet\u00fcnk vissza.\r\n\r\nNem tudom honnan, de legal\u00e1bb hatan ism\u00e9t \u00fcld\u00f6z\u0151be vesznek. Utc\u00e1kon \u00e9s sik\u00e1torokon kereszt\u00fcl rohanunk, am\u00edg a t\u00fcd\u0151nk b\u00edrja, n\u00e9h\u00e1nyukat siker\u00fcl eltal\u00e1lnunk egy-egy var\u00e1zslattal, de csak \u00fajabbak \u00e9rkeznek.\r\n\r\n- Sz\u00e9t kell v\u00e1lnunk \u2013 mondja any\u00e1m, \u00e9s beh\u00faz az egyik sarok m\u00f6g\u00e9. K\u00e9t keze k\u00f6z\u00e9 fogja az arcom. \u2013 Fuss, \u00e9s ne \u00e1llj meg.\r\n\r\n- De\u2026\r\n\r\n- Ne agg\u00f3dj miattam. Nem hagyom magam meg\u00f6letni olyan k\u00f6nnyen.\r\n\r\nH\u00e1rman elrohannak a rejtekhely\u00fcnk mellett.\r\n\r\n- Elcsalom \u0151ket. Tal\u00e1lkozzunk szombaton, a megbesz\u00e9lt helyen. Rejt\u0151zz el valahol \u00e9s hagyd abba a keres\u00e9st egy darabig. Csak azzal t\u00f6r\u0151dj, hogy ne tal\u00e1ljanak meg. Rendben?\r\n\r\n- Carla\u2026\r\n\r\n- \u00cdg\u00e9rd meg, Laurel! Ha nincs m\u00e1s v\u00e1laszt\u00e1s, nyiss egy port\u00e1lt. Ha nem gondolsz \u00fati c\u00e9lra, akkor oda visz, ahol vigy\u00e1zni fognak r\u00e1nk.\r\n\r\n- Kit fogok vesz\u00e9lybe sodorni ez\u00fattal? \u2013 suttogom vissza. Nagyon nem tetszik ez a terv.\r\n\r\n- Tal\u00e1n vannak olyan helyen ezen a vil\u00e1gon, ahova m\u00e9g az \u0151 kez\u00fck sem \u00e9r el.\r\n\r\n- Egy m\u00e1sik f\u00f6ldr\u00e9sz \u2013 morgom.\r\n\r\n- Egy m\u00e1sik f\u00f6ldr\u00e9sz \u2013 ism\u00e9tli anya. \u2013 Tal\u00e1n.\r\n\r\nNyelek egyet. \u2013 Szombaton.\r\n\r\nAnya b\u00f3lint. \u2013 Szeretlek, Laurel.\r\n\r\n- \u00c9n is t\u00e9ged.\r\n\r\nAzt\u00e1n tov\u00e1bbfutok a sik\u00e1torban, \u0151 pedig a m\u00e1sik ir\u00e1nyba megy.\r\n\r\nMegpr\u00f3b\u00e1lok nem felzokogni. Eddig sosem kellett elv\u00e1lnunk, csup\u00e1n percekre, tal\u00e1n p\u00e1r \u00f3r\u00e1ra. Sosem volt biztons\u00e1gos. Mindketten tudjuk, semmi j\u00f3 nem s\u00fcl ki abb\u00f3l, ha k\u00fcl\u00f6nv\u00e1lunk.\r\n\r\nAz egyik utc\u00e1b\u00f3l r\u00e1m ugrik egy maszkos, \u00e9s a f\u00f6ldh\u00f6z szegez. A h\u00e1tizs\u00e1k hihetetlen\u00fcl nyom, a csukl\u00f3mon nem gyeng\u00fcl a szor\u00edt\u00e1s, hi\u00e1ba veselkedek neki t\u00f6bbsz\u00f6r is. V\u00e9g\u00fcl csak r\u00fagni tudok, \u00e9s amikor az illet\u0151 k\u00f6zelebb hajol, harapni.\r\n\r\nNem valami \u00edzl\u00e9ses dolog, de felr\u00e1ntom a fejem \u00e9s a v\u00e1ll\u00e1ba harapok. <i>Er\u0151sen<\/i>. V\u00e9r t\u00f3dul a sz\u00e1mba, de a t\u00fal\u00e9l\u00e9s v\u00e1gya er\u0151sebb bennem az undorn\u00e1l, m\u00e9g ha csak kicsivel is.\r\n\r\nFel\u00fcv\u00f6lt, mire lel\u00f6k\u00f6m magamr\u00f3l, \u00e9s v\u00e9gre siker\u00fcl h\u00e1trarep\u00edtenem.\r\n\r\n- Nem sz\u00f6ksz meg ilyen k\u00f6nnyen, kisl\u00e1ny \u2013 sziszegi. Felpattanok \u00e9s futni kezdek. Egyre t\u00f6bben vannak a nyomomban, \u00e9s egyre r\u00f6videbbek lesznek az utc\u00e1k. De csak futok \u00e9s futok \u00e9s futok am\u00edg \u00f6klendezni nem kezdek. A bels\u0151 \u00f3r\u00e1m azt s\u00fagja, hogy legal\u00e1bb m\u00e1sf\u00e9l \u00f3r\u00e1ja v\u00e1ltam el any\u00e1t\u00f3l, amit a testem egy napnak, az agyam pedig egy percnek \u00e9rez. N\u00e9ha ir\u00e1nyt v\u00e1ltok, egy \u00edzben felm\u00e1szok egy erk\u00e9lyre \u00e9s h\u00e1zr\u00f3l h\u00e1zra ugr\u00e1lva haladok. L\u00e1tom \u0151ket alattam, p\u00e1rat ki is tudok \u00fctni, de azt\u00e1n a f\u00f6ld\u00f6n folytatom az utat. \u00c9g a talpam. Hajnali n\u00e9gy k\u00f6r\u00fcl lehet, ezt biztosan tudom, m\u00e9g ha valami legbel\u00fcl azt sikoltja, hogy ez lehetetlen.\r\n\r\nLegal\u00e1bb t\u00edzen j\u00f6nnek ut\u00e1nam, amelyiket megharaptam, fut legel\u00f6l. N\u00e9ha b\u00e1tor\u00edt\u00f3 dolgokat kiab\u00e1l, p\u00e9ld\u00e1ul hogy megfizetek, meg, hogy \u00fagyis el fog kapni.\r\n\r\n\u00c9s \u00fagy t\u0171nik, igaza is lesz. Zs\u00e1kutc\u00e1ba futok.\r\n\r\n\u00d6tven m\u00e9terrel lehetnek lemaradva. Az pont el\u00e9g.\r\n\r\nEz az els\u0151 alkalom, hogy egyed\u00fcl csin\u00e1lom ezt. Reszketve veszem a leveg\u0151t.\r\n\r\n- K\u00e9rlek, m\u0171k\u00f6dj \u2013 mondom, azt\u00e1n oldalv\u00e1st a falhoz csapom az \u00f6kl\u00f6m.\r\n<p style=\"text-align: left\">Er\u0151 \u00e1ramlik bel\u0151le mindenfel\u00e9, majdnem led\u00f6nt a l\u00e1bamr\u00f3l, azt\u00e1n az \u00f6kl\u00f6met elnyeli a fal, \u00e9s azt k\u00f6veti a karom, a t\u00f6rzsem, a l\u00e1baim. L\u00e1tom, ahogy befordulnak az utca v\u00e9g\u00e9n, de elk\u00e9stek. Megmenek\u00fcltem. El\u0151sz\u00f6r \u00e9rzem, ahogy a fal a b\u0151r\u00f6mnek d\u00f6rzs\u00f6l\u0151dik, azt\u00e1n simogat\u00f3 m\u00e1gia v\u00e1ltja fel. Mag\u00e1ba szippant a port\u00e1l a m\u00e1sodperc sz\u00e1zadr\u00e9sze alatt. Csak rem\u00e9lni tudom, hogy nem l\u00e1ttak meg. Sz\u00e1guldok a semmiben, kezemmel takarom az arcomat. A szemem m\u00f6g\u00f6tt t\u0171zij\u00e1t\u00e9k villan fel n\u00e9ha, sz\u00e9d\u00fcl\u00f6k, a v\u00e9gtagjaim n\u00e9ha oldalra csap\u00f3dnak. A fulladoz\u00e1s ellent\u00e9t\u00e9t \u00e9rzem, mintha t\u00fal sok lenne a leveg\u0151, \u00e9s egyenesen a t\u00fcd\u0151mbe, a b\u0151r\u00f6mbe t\u00f3dulna. Sikoltani akarok, amikor v\u00e9gre kihaj\u00edt a port\u00e1l.<\/p>\r\n***\r\n\r\nA t\u00e9rdem kem\u00e9ny, \u00e9s nagyon hideg f\u00f6ldnek \u00fctk\u00f6zik, azt\u00e1n \u00f6sszed\u0151l\u00f6k. Kavicsokon, j\u00e9gen fekszem, mintha meg\u00e1llt volna az id\u0151. Az el\u0151bb m\u00e9g \u00fcld\u00f6ztek, de m\u00e1r messze vannak. \u00dagy tettem, ahogy anya k\u00e9rte, nem gondoltam semmire, csak megnyitottam a port\u00e1lt.\r\n\r\nHangtalanul zokogni kezdek. Az er\u0151met mindig abb\u00f3l mer\u00edtettem, hogy egy\u00fctt voltunk, hogy \u0151 m\u00e9g ott volt nekem. Itt, biztons\u00e1gos mag\u00e1nyomban megengedek magamnak egy kis gyenges\u00e9get. Magzatp\u00f3zba g\u00f6mb\u00f6ly\u00f6d\u00f6m, minden porcik\u00e1m remeg a csontig hatol\u00f3 hidegt\u0151l. Egy percig sem gondoltam volna, hogy pul\u00f3vert, vagy hossz\u00fanadr\u00e1got kellett volna h\u00faznom, \u00e9s ett\u0151l most idi\u00f3t\u00e1nak \u00e9rzem magam. Tal\u00e1n azt hittem, hogy \u00f6r\u00f6k id\u0151kig Eur\u00f3pa d\u00e9li r\u00e9sz\u00e9n fogunk fel-al\u00e1 rohang\u00e1szni?\r\n\r\nKi tudja, hol vagyok. A Himal\u00e1j\u00e1ban tal\u00e1n. Vagy Oroszorsz\u00e1gban. Vagy az \u00c9szaki-sarkon.\r\n\r\nSzipogva felr\u00e1ngatom magam. Az \u00c9szaki-sarkon nincsenek szikl\u00e1k, \u00e9n pedig hat\u00e1rozottan azokon landoltam. \u00c9les, kem\u00e9ny szikl\u00e1kon. H\u00e1t, ezek l\u00e1tszani fognak. A v\u00e1llam \u00e9s a t\u00e9rdem felhasadt, de m\u00e1s egy\u00e9b mellett a cs\u00edp\u0151m, a h\u00e1tam, \u00e9s nyakam is sajog. A h\u00e1tizs\u00e1kom szerencs\u00e9re egyben van, \u00e9s p\u00e9nzem is van. A csizma melegen tartja a l\u00e1bam, legal\u00e1bb a l\u00e1bujjaim nem fognak lesz\u00e1radni. Hurr\u00e1.\r\n\r\nLassan fel\u00e1llok. A t\u00e9rdem egy mer\u0151 seb, de tudok j\u00e1rni. Semmim nem t\u00f6rt el. H\u00e1tran\u00e9zek. M\u00f6g\u00f6ttem egy nagy, fekete szikla, val\u00f3sz\u00edn\u0171leg ide ny\u00edlt a port\u00e1l. Let\u00f6rl\u00f6m a k\u00f6nnyeket az arcomr\u00f3l, miel\u0151tt megfagyok, \u00e9s a h\u00f3nom al\u00e1 dugom a k\u00e9zfejeimet. A leveg\u0151ben h\u00f3 kavarog, de csak amit a sz\u00e9l kavar fel a talajr\u00f3l. Remegek, a fogaim \u00e9les hangot adnak, ahogy \u00f6ssze-\u00f6sszekoccannak. S\u00fcrg\u0151sen mened\u00e9ket kell tal\u00e1lnom, hab\u00e1r p\u00e1r m\u00e9tern\u00e9l nem l\u00e1tok messzebb. Val\u00f3sz\u00edn\u0171leg egy felh\u0151ben vagyok.\r\n\r\nA szikl\u00e1n tapogat\u00f3zva haladok tov\u00e1bb. Az er\u0151m teljesen blokkolva van a hidegt\u0151l. Sim\u00e1n felmeleg\u00edthetn\u00e9m magam, ha k\u00e9pes lenn\u00e9k r\u00e1. De hi\u00e1ba csettintgetek, semmi sem t\u00f6rt\u00e9nik. \u00cdgy h\u00e1t megyek tov\u00e1bb, csak megyek \u00e9s megyek. N\u00e9ha ritkul a felh\u0151r\u00e9teg, n\u00e9ha pedig megint bes\u0171r\u0171s\u00f6dik. \u00d3r\u00e1k \u00f3ta menetelhetek, amikor mozg\u00e1st l\u00e1tok.\r\n\r\nEz nem lehet igaz!\r\n\r\nFutni kezdek a mozg\u00e1s fel\u00e9. Hat\u00e1rozottan emberi alakja van, de messzebb van, mint gondoltam.\r\n\r\n- H\u00e9! \u2013 ki\u00e1ltom, a hangom rekedt \u00e9s er\u0151tlen. \u2013 Seg\u00edts\u00e9g!\r\n\r\nMintha ugyanarra s\u00e9t\u00e1lna, mint \u00e9n. Hirtelen szem el\u0151l vesztem a felh\u0151ben, \u00e9s \u00fajra futni kezdek.\r\n\r\n- V\u00e1rjon! K\u00e9rem, v\u00e1rjon meg!\r\n\r\nAnya azt mondta, oda visz a port\u00e1l, ahol vigy\u00e1zni fognak r\u00e1m. A l\u00e1baim csak visznek, rohanok, pedig m\u00e1r alig b\u00edrom.\r\n\r\n- Seg\u00edts\u00e9g! \u2013 ki\u00e1ltom m\u00e9g egyszer, utolj\u00e1ra, miel\u0151tt t\u00e9rdre esem.\r\n\r\nAz alak megtorpan. \u00d3, k\u00e9rlek, k\u00e9rlek!\r\n\r\n- Seg\u00edtsen, k\u00e9rem! \u2013 \u00fcv\u00f6lt\u00f6m teli torokb\u00f3l, de mintha elnyeln\u00e9 hangomat a sz\u00e9l.\r\n\r\nDe nem, az alak most hat\u00e1rozottan fel\u00e9m fordul. Tal\u00e1n ha sz\u00e1z m\u00e9terre lehet. Fel\u00e9 ny\u00fajtom a karom. Futni kezd.\r\n\r\nVajon mire sz\u00e1m\u00edt? Biztos nem egy fiatal, ny\u00e1riasan \u00f6lt\u00f6z\u00f6tt l\u00e1nyra, tele p\u00e9nzzel \u00e9s v\u00e9res sebekkel. Ahogy k\u00f6zelebb \u00e9r, \u00e9szreveszem, hogy \u0151 is fiatalabb, mint hittem.\r\n\r\n- K\u00e9rem \u2013 lehelem, ahogy oda\u00e9r. A kezem lehanyatlik, a testem a f\u00f6ldre k\u00edv\u00e1nkozik. Hirtelen meleg karok \u00f6lelnek \u00e1t, megemelik az \u00e1llam, hogy az idegen szem\u00e9be n\u00e9zhessek.\r\n\r\nNem is annyira idegen. De nem, csak k\u00e9pzel\u0151d\u00f6m\u2026\r\n\r\n- Laurel? \u2013 k\u00e9rdezi egy nagyon is ismer\u0151s hang.\r\n\r\n- Dam? \u2013 suttogom vissza. De ez lehetetlen\u2026 M\u00e9gis mekkora az es\u00e9lye, hogy\u2026\r\n\r\n- Te meg mit keresel itt?\r\n\r\nIgen, ez hat\u00e1rozottan \u0151. Damyan, a bar\u00e1tom, az egyetlen bar\u00e1tom az \u00e1tlagos, unalmas, <i>norm\u00e1lis<\/i> vil\u00e1gb\u00f3l. Hatalmas dzseki van rajta, gyorsan lekapja \u00e9s a v\u00e1llamra ter\u00edti. Melegs\u00e9g \u00e1rad sz\u00e9t a testemben, \u00e9s \u00f6sszer\u00e1ndulok.\r\n\r\n- Gyere \u2013 suttogja Dam. \u2013 A h\u00e1z itt van a k\u00f6zelben.\r\n\r\nTalpra \u00e1llok, pedig nem is \u00e9rzem a testem. Mintha szellem lenn\u00e9k, csak bolyongok, amerre a t\u00e1mogat\u00f3 karok mutatj\u00e1k, el\u0151re visz a l\u00e1bam, azt\u00e1n fel egy emelked\u0151n. Az \u00e9let nagyon lassan v\u00e1nszorog vissza bel\u00e9m. Az \u00e9jszaka k\u00f6zben egyre al\u00e1bb hullott. Hat\u00e1rozottan m\u00e1s id\u0151zon\u00e1ban vagyok, mint Franciaorsz\u00e1g. Legal\u00e1bb hat-h\u00e9t \u00f3r\u00e1val kor\u00e1bban.\r\n\r\nKanada?\r\n\r\nH\u00e1t, juharf\u00e1t m\u00e9g \u00fagysem l\u00e1ttam.\r\n\r\nLassan kirajzol\u00f3dik el\u0151ttem a h\u00e1z, amir\u0151l Dam besz\u00e9lt. Massz\u00edv betonfal magasodik el\u0151tt\u00fcnk, semmi ablak, csup\u00e1n egy t\u00f6bbr\u00e9teg\u0171 \u00fcvegajt\u00f3. K\u00f3ddal ny\u00edlik. Odabent minden h\u00f3feh\u00e9r \u00e9s sz\u00fcrke, t\u00f6bbs\u00e9gben f\u00e9mb\u0151l k\u00e9sz\u00fclt. A falak \u00e9s a padl\u00f3 ugyan\u00fagy betonb\u00f3l. Van benne valami egyszer\u0171 \u00e9s eleg\u00e1ns. Nagy t\u00e9r, kev\u00e9s b\u00fator. A szemben l\u00e9v\u0151 falon v\u00e9gig konyhaszekr\u00e9nyek sora, a jobb oldali fal \u00fcvegb\u0151l van, de a felh\u0151ben semmit sem lehet l\u00e1tni. A terem \u2013 mert m\u00e1snak igaz\u00e1n nem h\u00edvhatom \u2013 k\u00f6zep\u00e9n egy feh\u00e9r kanap\u00e9sziget, amin egy fiatalos, sz\u0151ke haj\u00fa n\u0151 egy b\u00f6gre te\u00e1t fog keskeny ujjai k\u00f6z\u00e9.\r\n\r\nAmint megl\u00e1t, felpattan. Dam anyj\u00e1ra ismerek benne. Sosem kedvelt.\r\n\r\n- Damyan? Mi t\u00f6rt\u00e9nt?\r\n\r\nMiel\u0151tt Dam v\u00e1laszolhatna, lassan kinyitom minden bizonnyal lila ajkaimat.\r\n\r\n- Elt\u00e9vedtem \u2013 felelem.\r\n\r\n- H\u00e1t azt l\u00e1tom \u2013 b\u00f3lint Pat. A teljes neve Patience, azaz T\u00fcrelem, \u00e9s nem valami tal\u00e1l\u00f3. Hangja b\u0151vebb magyar\u00e1zatot k\u00f6vetel.\r\n\r\n- Meg tudn\u00e1 mondani, hogy\u2026 eg\u00e9sz pontosan hol vagyok? \u2013 k\u00e9rdezem, nem t\u00f6r\u0151dve a ki nem mondott k\u00e9rd\u00e9s\u00e9vel.\r\n\r\n- F\u00f6ld bolyg\u00f3, kisl\u00e1ny. Kanada.\r\n\r\nH\u00e1t, eltal\u00e1ltam.\r\n\r\n- Anya \u2013 kezdi Dam, de Pat csak legyint.\r\n\r\n- Megmondtam, hogy nem t\u00e1rgyalok a magadfajt\u00e1val \u2013 veti oda fel\u00e9m. Szavait neh\u00e9z felfognom, mert m\u00e9g mindig sz\u00e9d\u00fcl\u00f6k, f\u00e1zom, h\u00e1nyingerem van, \u00e9s a zokog\u00e1st\u00f3l sem \u00e1llok olyan messze.\r\n\r\n- Anya, mir\u0151l\u2026\r\n\r\n- Majd holnap megbesz\u00e9lj\u00fck, Damyan. Alhat a b\u00e1ty\u00e1d szob\u00e1j\u00e1ban, \u00fagyis van ott egy f\u00f6l\u00f6sleges \u00e1gy. Te pedig messze elker\u00fcl\u00f6d.\r\n\r\n- V\u00e1rj \u2013 siker\u00fcl kiny\u00f6gn\u00f6m. A meleg hat\u00e1s\u00e1ra kezd visszat\u00e9rni bel\u00e9m az \u00e9let, ugyanakkor most \u00e9rz\u00e9kelem csak igaz\u00e1n, mennyire kimer\u00fclt vagyok. De ennyire m\u00e9g van energi\u00e1m. \u2013 \u00c9n elmondom neki. Most.\r\n\r\nPat szeme vill\u00e1mokat sz\u00f3r. Damyan \u00e9rtetlen\u00fcl n\u00e9z r\u00e1m, azt\u00e1n megh\u00e1tr\u00e1l. Ez a j\u00e1tszma k\u00f6ztem \u00e9s Pat k\u00f6zt j\u00e1tsz\u00f3dik, \u00fagyhogy \u0151 fel\u00e9m biccent, azt\u00e1n elt\u0171nik.\r\n\r\nS\u00f3hajtok.\r\n\r\n- Ut\u00e1na nem besz\u00e9l\u00fcnk t\u00f6bbet, ha ezt akarod \u2013 mondom, Pat szikr\u00e1z\u00f3, viharsz\u00fcrke szem\u00e9be n\u00e9zve. - Holnap elt\u0171n\u00f6k. De most m\u00e9g k\u00e9t dolog van, amit meg akarok \u00e9s meg is fogok tenni, ak\u00e1r egyet\u00e9rtesz, ak\u00e1r nem.\r\n\r\nN\u00e9ma harcunk t\u00f6bbet \u00e1rul el, mint a k\u00f6zte elhangz\u00f3 szavak.\r\n\r\n- Mit akarsz?\r\n\r\n- El\u0151sz\u00f6r \u2013 mondom, kiegyenesedve, megmutatva, hogy igenis meg tudok \u00e1llni a saj\u00e1t l\u00e1bamon, - v\u00e9d\u0151var\u00e1zslatot vonok a h\u00e1z k\u00f6r\u00e9.\r\n\r\nPat \u00e9lesen besz\u00edvja a leveg\u0151t. V\u00e9g\u00fcl nem sz\u00f3l, \u00fagyhogy az ablakhoz megyek \u00e9s az \u00fcvegre teszem a kezem. A felh\u0151t\u0151l semmi sem l\u00e1tszik a kinti vil\u00e1gb\u00f3l. Lassan elmormolom a latin szavakat, amit\u0151l pap\u00edrv\u00e9kony v\u00e9d\u0151burok fut v\u00e9gig a h\u00e1z fal\u00e1n. Alig l\u00e1tszik. De mivel nem tudj\u00e1k, hol lehetek, val\u00f3sz\u00edn\u0171leg hat\u00e1sos. Ameddig idebent maradnak, nem b\u00e1nthatj\u00e1k \u0151ket.\r\n\r\n- \u00c9s most? \u2013 sziszegi Pat. Kiss\u00e9 mintha felengedett volna, de tudom, hogy nem b\u00edzik bennem. Tal\u00e1n sosem fog.\r\n\r\n- Elmondom Damnek az igazat.\r\n\r\nMegfesz\u00fcl a v\u00e1lla, de k\u00e9szen \u00e1llok a folytat\u00e1ssal. - Meg\u00e9rdemli, hogy tudja. \u00c9s ha m\u00e1r tiszt\u00e1ban vagy azzal, mire vagyok k\u00e9pes, akkor azt is tudod, hogy a v\u00e9g\u00e9n m\u00e9g mindig kit\u00f6r\u00f6lhetem az eml\u00e9keit.\r\n\r\n- Mi\u00e9rt nem tetted m\u00e1r meg az els\u0151 alkalommal? \u2013 v\u00e1g vissza.\r\n\r\n- Nem voltam el\u00e9g er\u0151s hozz\u00e1 \u2013 hazudom. Ahogy Pat \u00e9rtelmezi, \u00fagy val\u00f3ban hazugs\u00e1g, de a saj\u00e1t f\u00fcleimnek ez igaz. Egyszer\u0171en nem voltam r\u00e1 k\u00e9pes.\r\n\r\nDamyan id\u0151k\u00f6zben visszat\u00e9r, kez\u00e9ben egy vastag takar\u00f3val, amit azonnal a v\u00e1llamra ter\u00edt. Nem is tudom, mikor vette le r\u00f3lam a kab\u00e1tj\u00e1t. \u00d6sszeh\u00fazom magamon a sz\u00e1raz, puha anyagot \u00e9s megremegek.\r\n\r\n- Akkor tal\u00e1n \u00fclj\u00fcnk le \u2013 mondja Pat.\r\n\r\n- K\u00e9rsz te\u00e1t? \u2013 fordul fel\u00e9m Dam, de miel\u0151tt nemet mondan\u00e9k, Pat leinti.\r\n\r\n- Egy magyar\u00e1zatban egyezt\u00fcnk ki Laurellel. Ut\u00e1na pedig elmegy aludni.\r\n\r\nDamyan s\u00f3hajtva veszi tudom\u00e1sul anyja szavait. Mindketten velem szemben \u00fclnek le, amit\u0151l k\u00e9nyelmetlen\u00fcl \u00e9rzem magam, Dam r\u00e1ad\u00e1sul el\u0151red\u0151l \u00e9s a t\u00e9rd\u00e9re t\u00e1maszkodik. El\u0151sz\u00f6r fel akarom h\u00fazni a l\u00e1bam, azt\u00e1n r\u00e1j\u00f6v\u00f6k, milyen piszkos lehet a csizm\u00e1m, \u00e9s nem akarok t\u00f6bb okot adni Patnek arra, hogy cs\u00fany\u00e1n n\u00e9zhessen r\u00e1m.\r\n\r\n- \u00c9n\u2026 - kezdem bizonytalanul, Dam szem\u00e9be n\u00e9zve. Megrohannak az eml\u00e9kek, ahogy egy\u00fctt nevet\u00fcnk, egy\u00fctt rohanunk az es\u0151ben. Sosem hittem volna, hogy okom lesz megmagyar\u00e1zni, mi\u00e9rt kellett elb\u00facs\u00faznom t\u0151le annak idej\u00e9n.\r\n\r\n- \u00c9n amolyan\u2026 m\u00e1gusf\u00e9le vagyok \u2013 mondom v\u00e9g\u00fcl. \u2013 Franciaorsz\u00e1gban voltam, \u00e9s \u00fcld\u00f6ztek. Nyitottam egy port\u00e1lt, itt k\u00f6t\u00f6ttem ki, te pedig megtal\u00e1lt\u00e1l. Nagyj\u00e1b\u00f3l\u2026 ennyi.\r\n\r\nDamyan lassan vonja fel mindk\u00e9t szem\u00f6ld\u00f6k\u00e9t. \u2013 <i>Ennyi<\/i>?\r\n\r\nNem hisz nekem?\r\n\r\nFelemelem a kezem, az ujjaim m\u00e1r eg\u00e9szs\u00e9ges sz\u00edn\u0171ek, \u00e9s rendesen tudom \u0151ket mozgatni. \u00d3vatosan csettintek, mire par\u00e1nyi l\u00e1ng t\u0171nik fel a mutat\u00f3ujjam hegy\u00e9n. Mindketten megbabon\u00e1zva b\u00e1mulj\u00e1k, m\u00e9g Pat sem tudja elrejteni a csod\u00e1lat\u00e1t, b\u00e1rmennyi gy\u0171l\u00f6let is van benne. A var\u00e1zslat ism\u00e9t kimer\u00edt, \u00edgy eloltom a l\u00e1ngot, \u00e9s visszah\u00fazom a kezem a takar\u00f3 al\u00e1. Damyan szem\u00e9ben k\u00e9rd\u00e9sek sorakoznak, de az anyja a t\u00e9rd\u00e9re teszi a kez\u00e9t, ezzel megf\u00e9kezve \u0151ket.\r\n\r\n- Megbesz\u00e9ltem Carl\u00e1val, hogy t\u00f6bbet nem keresztezik egym\u00e1st az \u00fatjaink \u2013 mondja Pat. \u2013 De olyan volt nekem, mint a h\u00fagom, \u00e9s m\u00e9g ha nem is sz\u00edvlelem az olyanokat, mint ti, nem akarom egyik\u0151t\u00f6k hal\u00e1l\u00e1t sem. Sz\u00f3val itt maradhatsz, am\u00edg biztosak nem vagyunk benne, hogy senki sem k\u00f6vetett.\r\n\r\nMire ez a hirtelen v\u00e1ltoz\u00e1s? Damyanre n\u00e9zek, aki ugyanolyan meglepett, mint \u00e9n. B\u00e1tor\u00edt\u00f3 mosolyt villant fel\u00e9m, azt\u00e1n a v\u00e1llamn\u00e1l fogva lassan felh\u00faz. Sz\u00e9d\u00fclni kezdek.\r\n\r\nValamit akartam m\u00e9g mondani, valami fontosat\u2026\r\n\r\n- Gyere \u2013 s\u00fagja a f\u00fclembe Dam. Minden kit\u00f6rl\u0151dik az agyamb\u00f3l, m\u00e1r csak a pihen\u00e9sre tudok gondolni, amiben nemsok\u00e1ra r\u00e9szem lesz.\r\n\r\nV\u00e1rjunk csak, akkor most t\u00e9nyleg a b\u00e1tyja szob\u00e1j\u00e1ban fogok aludni? Vagy\u2026 mi?\r\n\r\nNem is tudtam, hogy van egy b\u00e1tyja.\r\n\r\n<i>Damyan j\u00f3l van<\/i>, jut eszembe, \u00e9s majdnem el is mosolyodom. Nem b\u00e1ntott\u00e1k, nem \u00f6lt\u00e9k meg, nem vetett\u00e9k al\u00e1 k\u00ednvallat\u00e1snak, \u00e9s most m\u00e1r tudja r\u00f3lam az igazs\u00e1got\u2026\r\n\r\nVajon\u2026\r\n\r\nKiny\u00edlik egy ajt\u00f3. M\u00e1r nem gondolkodom. A takar\u00f3 leker\u00fcl a v\u00e1llamr\u00f3l, testem egy puha \u00e1gynak \u00fctk\u00f6zik. M\u00e1r nincs rajtam a h\u00e1tizs\u00e1k \u00e9s az \u00f6vem. Kiny\u00fajtom a karom \u00e9rt\u00fck, ujjaim a durva sz\u00f6vetet tapintj\u00e1k az \u00e1gy mellett, \u00e9s megnyugszom. Dam le akarja h\u00fazni a csizm\u00e1mat, de elh\u00fazom a l\u00e1bam. V\u00e9g\u00fcl betakar \u00e9s elmegy. De ekkor m\u00e1r alszom.\r\n\r\n***\r\n\r\nValaki v\u00e9gigsim\u00edt az arcomon, ink\u00e1bb k\u00edv\u00e1ncsian, mint gyeng\u00e9den. Ez nem any\u00e1m keze, fut \u00e1t az agyamon, azt\u00e1n r\u00e1j\u00f6v\u00f6k, hogy nem is lehet az. Messze vagyok t\u0151le.\r\n\r\nR\u00e9snyire nyitott szemeimen \u00e1t Damyan arc\u00e1t pillantom meg, reggeli f\u00e9nybe burkolva. Csak hogy valami nem stimmel vele. M\u00e1sok a sz\u00ednek, a haja nem sz\u0151ke, hanem ink\u00e1bb barn\u00e1sabb, a szeme hat\u00e1rozottan k\u00e9k. \u00c9s ahogy f\u00f6l\u00e9m hajol, sokkal magasabbnak t\u0171nik. \u00c9s sz\u00e9lesebb a v\u00e1lla is, \u00e9s\u2026\r\n\r\n\u00c9s ekkor beugrik, hogy Damyannel m\u00e1r nem besz\u00e9lhetek.\r\n\r\n\u00c9s hogy a b\u00e1tyja szob\u00e1j\u00e1ban aludtam.\r\n\r\nA szemem hirtelen t\u00e1gra ny\u00edlik, \u00e9s egy h\u00f3feh\u00e9r, kih\u00edv\u00f3 mosollyal tal\u00e1lom szembe magam.\r\n\r\n- J\u00f3 reggelt, ismeretlen l\u00e1ny a szomsz\u00e9d \u00e1gyban \u2013 mondja Damyan b\u00e1tyja, \u00e9s hat\u00e1rozottan j\u00f3l sz\u00f3rakozik. \u2013 Nem mintha b\u00e1rmi gondom lenne veled, de\u2026 ki vagy, \u00e9s mit csin\u00e1lsz itt?\r\n\r\nMegd\u00f6rzs\u00f6l\u00f6m a szemem. \u2013 J\u00f3 reggelt.\r\n\r\nFelvonja a szem\u00f6ld\u00f6k\u00e9t. \u2013 \u00c1, \u00e9rtem, hulla vagy m\u00e9g. Akkor egyszer\u0171s\u00edts\u00fcnk kicsit. A nevem Mason \u2013 ny\u00fajtja a kez\u00e9t, - \u00e9s a ti\u00e9d?\r\n\r\nEl\u0151sz\u00f6r a kez\u00e9re n\u00e9zek, azt\u00e1n a szem\u00e9be, azt\u00e1n vissza a kez\u00e9re. Lassan \u00e9bredeznek a tagjaim, a l\u00e1bamat szor\u00edtja a csizma, a karom pedig, amin fekszem, el\u00e9gg\u00e9 elzsibbadt.\r\n\r\nA m\u00e1sik karomat felemelem, \u00e9s megpr\u00f3b\u00e1lok kezet fogni vele. \u2013 Laurel.\r\n\r\n- \u00c1.\r\n\r\nSz\u00f3val hallott r\u00f3lam. Akkor \u00e9n mi\u00e9rt nem hallottam m\u00e9g r\u00f3la?\r\n\r\nFelt\u00e9rdelek \u00e9s ny\u00fajt\u00f3zom egyet. Mason t\u00e9nyleg magasabb Damn\u00e9l, legal\u00e1bb egy fejjel. Felk\u00e1sz\u00e1l\u00f3dom, \u00e9s k\u00f6rben\u00e9zek, most, hogy vil\u00e1gos van a szob\u00e1ban. Mason mintha v\u00e1rna valamire, \u00e9s nem akar megzavarni. Hagyom, hadd v\u00e1rjon.\r\n\r\nA cuccaim m\u00e9g mindig az \u00e1gy mellett fekszenek, l\u00e1that\u00f3lag senki sem ny\u00falt hozz\u00e1juk. A szoba zs\u00fafolt \u00e9s rendetlen, ruh\u00e1k, k\u00f6nyvek fekszenek szanasz\u00e9t, a falakon semmi, csup\u00e1n n\u00e9h\u00e1ny polc. Ablakok nincsenek. Feln\u00e9zek. L\u00e1mpa sincs, a plafon teljes eg\u00e9sz\u00e9ben \u00fcvegb\u0151l van, a sarkokban t\u00fckr\u00f6kkel. Az egyik elvak\u00edt, a szemem el\u00e9 kapom a karomat.\r\n\r\n- Hol van Damyan? \u2013 k\u00e9rdezem.\r\n\r\nMasont mintha felvid\u00edtan\u00e1 a t\u00e1rsalg\u00e1sra val\u00f3 hajlamom.\r\n\r\n- Elmentek. Mindketten. Csak te \u00e9s \u00e9n vagyunk, kiscsillag.\r\n\r\nS\u00f3hajtok. Kiker\u00fcl\u00f6m, \u00e9s bel\u00e9pek a hatalmas nappaliba.\r\n\r\n- Mi\u00e9rt nem ment\u00e9l vel\u00fck? \u2013 k\u00e9rdezem, h\u00e1tran\u00e9zve. Mason az ajtaj\u00e1ban \u00e1ll, a falnak d\u0151lve. Nyilv\u00e1n be akar v\u00e1g\u00f3dni, vagy mit tudom \u00e9n. V\u00e9kony, sz\u00fcrke, fesz\u00fcl\u0151s pulcsi van rajta \u00e9s egyszer\u0171 farmer. Izmosabb is, mint Dam.\r\n\r\nElfordulok. A szemem sark\u00e1b\u00f3l m\u00e9g l\u00e1tom, ahogy elvigyorodik.\r\n\r\n- \u00c9n \u00e1ltal\u00e1ban itt maradok, ha elmennek valahov\u00e1. Valakinek a h\u00e1zra is kell figyelni.\r\n\r\n<i>Azt megteszi a var\u00e1zslatom<\/i>, gondolom. \u00d6sszeszorul a torkom, ha eszembe jut, hogy Dam \u2013 \u00e9s Pat \u2013 a pajzson k\u00edv\u00fcl vannak \u00e9ppen.\r\n\r\nMason lassan mell\u00e9m \u00e9r, ahogy az ablakn\u00e1l \u00e1llok. A felh\u0151 elt\u0171nt, \u00edgy teljes a kil\u00e1t\u00e1s. Egy hegy oldal\u00e1ban vagyunk, alattunk elter\u00fcl a v\u00e1ros. Gy\u00f6ny\u00f6r\u0171. Sosem sejtettem, hogy Dam\u00e9k ilyen gazdagok lehetnek.\r\n\r\nMason az \u00fcvegre helyezi az ujjait. \u2013 Sz\u00f3val te is <i>olyan<\/i> vagy.\r\n\r\nOldalra kapom a fejem, de nem sz\u00f3lalok meg. Nem biztos, hogy arra gondol, elv\u00e9gre\u2026\r\n\r\n- Felismerem a m\u00e1gi\u00e1t, ha l\u00e1tom \u2013 folytatja, mik\u00f6zben t\u00f6prengve b\u00e1mulja az \u00fcveget. Nem, nem is az \u00fcveget, hanem a halv\u00e1ny, alig \u00e9szrevehet\u0151, vibr\u00e1l\u00f3 v\u00e9d\u0151pajzsomat. \u2013 Any\u00e1m m\u00e1r mes\u00e9lt r\u00f3latok.\r\n\r\n- Honnan tud ennyi mindent? \u2013 bukik ki bel\u0151lem a k\u00e9rd\u00e9s. Pat felvil\u00e1gosults\u00e1ga hat\u00e1rozottan frusztr\u00e1l. \u00c9s ehhez adjuk hozz\u00e1 a t\u00e9nyt, hogy Damyan \u00f3vja t\u0151lem, am\u00edg a b\u00e1tyj\u00e1nak mindent elmond.\r\n\r\n- Fogalmam sincs \u2013 feleli, azt\u00e1n elfordul az ablakt\u00f3l hogy szemben\u00e9zhessen velem. Karjait \u00f6sszefonja a mellkasa el\u0151tt, engem t\u00fckr\u00f6zve. \u2013 De igaz?\r\n\r\nS\u00f3hajtok. \u2013 Igen. \u00c9s neked err\u0151l <i>nagyon<\/i> nem k\u00e9ne tudnod.\r\n\r\n- Az \u0151szintes\u00e9g a minimum, miut\u00e1n az \u00e1gyamban aludt\u00e1l \u2013 mondta, k\u00f6zelebb l\u00e9pve. \u00c9n viszont h\u00e1tr\u00e1ltam.\r\n\r\n- Technikailag k\u00e9t k\u00fcl\u00f6n \u00e1gyon aludtunk.\r\n\r\n- De mindkett\u0151 az eny\u00e9m.\r\n\r\nIdegesen f\u00fajom ki a leveg\u0151t. Ez a sr\u00e1c hozz\u00e1 van szokva, hogy gy\u0151z.\r\n\r\nViszont sz\u00e1momra is ismeretlen a veres\u00e9g fogalma.\r\n\r\n- Mire kell neked k\u00e9t \u00e1gy, k\u00fcl\u00f6nben? Egyszerre csak az egyiken tudsz aludni.\r\n\r\n- N\u00e9h\u00e1ny poh\u00e1r tequila csod\u00e1kra k\u00e9pes \u2013 kacsint r\u00e1m.\r\n\r\nA szememet forgatom. \u2013 Mit sz\u00f3ln\u00e1l helyette egy k\u00e1v\u00e9hoz?\r\n\r\nOldalra d\u00f6nti a fej\u00e9t, \u00e9s \u00fagy n\u00e9z r\u00e1m, mintha meg akarna fejteni.\r\n\r\n- Ok\u00e9 \u2013 mondja v\u00e9g\u00fcl. \u2013 K\u00e9rsz egy takar\u00f3t?\r\n\r\n\u00c9szre sem vettem, hogy milyen libab\u0151r\u00f6s lett a karom. Val\u00f3ban kiss\u00e9 h\u0171v\u00f6s volt. B\u00f3lintok.\r\n\r\nEgy f\u00e9lmosollyal hagy ott, \u00e9n pedig a konyhaszekr\u00e9nyhez l\u00e9pek. Lassan letapogatom az \u00f6sszeset az elm\u00e9mmel, am\u00edg meg nem tal\u00e1lom, amit keresek. K\u00e1v\u00e9bab. B\u00f6gr\u00e9k \u00e9s kanalak. Egy kev\u00e9s kaka\u00f3por. A h\u0171t\u0151ben legal\u00e1bb t\u00edz doboz tej van, abb\u00f3l kett\u0151 nyitva. Mindkett\u0151 friss, kiveszem az egyiket \u00e9s lerakom a t\u00f6bbi mell\u00e9.\r\n\r\n- Ha a v\u00edzforral\u00f3hoz kell seg\u00edts\u00e9g, csak sz\u00f3lj \u2013 hallom Mason jangj\u00e1t a h\u00e1tam m\u00f6g\u00f6tt, azt\u00e1n k\u00f6r\u00fcl\u00f6lel egy takar\u00f3. A kezei tal\u00e1n egy m\u00e1sodperccel tov\u00e1bb maradnak a v\u00e1llamon, mint kellene. Magamra h\u00fazom a takar\u00f3t \u00fagy, hogy ki tudjam dugni alatta a kezeimet.\r\n\r\n- Megoldom \u2013 felem h\u00e1tran\u00e9zve, azt\u00e1n a k\u00e9t b\u00f6gre f\u00f6l\u00e9 teszem a tenyerem. Ahogy lassan felfel\u00e9 h\u00fazom \u0151ket, a k\u00e9t vastag fal\u00fa, halv\u00e1nyk\u00e9k b\u00f6gre megtelik a forr\u00f3 k\u00e1v\u00e9val. Amikor k\u00e9sz vagyok, csak intek az ujjammal, mire minden \u00f6sszetev\u0151 visszaker\u00fcl a hely\u00e9re. \u00c9s az arc, amit Mason v\u00e1g, megfizethetetlen.\r\n\r\n- Azt a \u2013 mondja mellettem. \u00dagy b\u00e1mulja a k\u00e9t b\u00f6gr\u00e9t, mintha a vil\u00e1g nyolcadik csod\u00e1j\u00e1t fedezte volna fel, ami valamilyen okn\u00e1l fogva robban\u00e1svesz\u00e9lyes.\r\n\r\nFel\u00e9 ny\u00fajtom az egyiket, amikor l\u00e1tom, hogy vonakodik \u00e9rte ny\u00falni.\r\n\r\n- Egy kicsit m\u00e9g forr\u00f3 \u2013 mondom, csak hogy mondjak valamit. Megr\u00e1zza a fej\u00e9t.\r\n\r\n- M\u00e9g sosem l\u00e1ttam ilyesmit.\r\n\r\n- Akkor az\u00e9rt v\u00e1gsz ilyen k\u00e9pet. \u00c1, m\u00e1r \u00e9rtem \u2013 felelem, \u00e9s gyorsan megk\u00f3stolom a k\u00e1v\u00e9t. De aggodalomra nincs okom \u2013 t\u00f6k\u00e9letes lett. Ujjaimmal k\u00f6rbefonom a b\u00f6gr\u00e9t, \u00e9s a pereme felett n\u00e9zek fel Masonre. A pultnak d\u0151lve mosolyog.\r\n\r\n- Sz\u00f3val, mi a sztorid? \u2013 k\u00e9rdezi, amikor a csend kezd hossz\u00fara ny\u00falni. Egyik l\u00e1bamr\u00f3l a m\u00e1sikra \u00e1llok.\r\n\r\n- Melyik r\u00e9sz\u00e9re gondolsz?\r\n\r\nTerm\u00e9szetesen arra, hogy hogyan ker\u00fcltem ide.\r\n\r\n- H\u00e1t, \u00fagy az eg\u00e9szre. Tudod, hol a csal\u00e1dod, hogyhogy tudsz\u2026 \u00f6hm, var\u00e1zsolni, meg ilyenek. Meg hogy hogyan jutott\u00e1l el id\u00e1ig, \u00e9s hogy mi a helyzet a tes\u00f3mmal.\r\n\r\n- A tes\u00f3ddal?\r\n\r\n- El\u00e9g j\u00f3 bar\u00e1tok voltatok, nem?\r\n\r\nF\u00e9lren\u00e9zek egy pillanatra. \u2013 Igen.\r\n\r\n- Sz\u00f3val, akkor mi\u00e9rt nem hallottam j\u00f3 ideje r\u00f3lad?\r\n\r\n- El kellett menn\u00fcnk \u2013 mondom, azt\u00e1n lerakom a b\u00f6gr\u00e9met \u00e9s idegesen dobolok a pulton a k\u00f6rmeimmel. \u2013 Egy m\u00e1gust tizenk\u00e9t \u00e9ves kor\u00e1ig egy var\u00e1zslat v\u00e9delmez. Olyasmi, mint amit a h\u00e1zatok k\u00f6r\u00e9 vontam \u2013 intek az ablak fel\u00e9. \u2013 Azt\u00e1n, amikor az leker\u00fcl, \u0151t is \u00fcld\u00f6zik. K\u00f6nnyebben megtal\u00e1lhat\u00f3ak vagyunk ezut\u00e1n. Van egy\u2026 h\u00e1t, any\u00e1mmal szekt\u00e1nak h\u00edvjuk, de van egy szervezet, ami arra esk\u00fcd\u00f6tt fel, hogy megtiszt\u00edtja t\u0151l\u00fcnk a vil\u00e1got, vagy mi. A tizennyolcn\u00e1l fiatalabbakat mindenf\u00e9le vizsg\u00e1latnak vetik al\u00e1, de az id\u0151sebbekkel nem tudnak sokat kezdeni.\r\n\r\nIszok m\u00e9g egy kortyot. \u2013 Sz\u00f3val, Dammel bar\u00e1tkozni eleve h\u00fclyes\u00e9g volt. Majdnem k\u00e9t h\u00f3napot t\u00f6lt\u00f6tt\u00fcnk Angli\u00e1ban, \u00e9s azt hittem, hogy tal\u00e1n megl\u00f3gtunk \u00e9s rendes \u00e9let\u00fcnk lehet. De persze nem \u00edgy lett. Pat am\u00fagy is ut\u00e1lt, \u00e9s gondoltam, Damnek nem haszn\u00e1lna, ha az orra el\u0151l vinn\u00e9nek el. Nem besz\u00e9lhettem neki arr\u00f3l, ami voltam, vagy az \u00e9let\u00fcnkr\u0151l. Kit\u00f6r\u00f6lhettem volna az eml\u00e9keit \u2013 mondom, ahogy eszembe jut az el\u0151z\u0151 este, - de nem tudtam megtenni.\r\n\r\nA szavaim k\u00f6z\u00f6tt\u00fcnk f\u00fcggenek a leveg\u0151ben egy darabig. Mindkett\u0151nk b\u00f6gr\u00e9je \u00fcres. M\u00e1r nem f\u00e1zom, de nem tudom r\u00e1venni magam, hogy levegyem a takar\u00f3t a v\u00e1llamr\u00f3l. Most valahogy sz\u00fcks\u00e9gem van r\u00e1.\r\n\r\n- Besz\u00e9lt\u00e9l err\u0151l valaha is? \u2013 k\u00e9rdezi hirtelen Mason. Megr\u00e1zom a fejem.\r\n\r\n- Nem igaz\u00e1n volt kinek. Ami\u00f3ta az eszemet tudom, a csal\u00e1domat \u00fcld\u00f6zik, \u00e9s m\u00e1ra m\u00e1r csak\u2026\r\n\r\nTe j\u00f3 \u00e9g. Anya.\r\n\r\n- J\u00f3l vagy?\r\n\r\nMegmarkolom a pult sz\u00e9l\u00e9t. \u2013 Milyen nap van?\r\n\r\n- Cs\u00fct\u00f6rt\u00f6k, de\u2026\r\n\r\nLassan kif\u00fajom a leveg\u0151t. H\u00e1rom napom van eljutni B\u00e9csbe.\r\n\r\n- Laurel, minden rendben?\r\n\r\nA szoba m\u00e9g egyszer, utolj\u00e1ra k\u00f6rbefordul, azt\u00e1n vissza\u00e1ll a hely\u00e9re. Mason a v\u00e1llamat fogja, \u00fagy tart meg, ujjaim a p\u00f3l\u00f3j\u00e1ba kapaszkodnak, hogy \u00f6ssze ne essek.\r\n\r\n- Vas\u00e1rnap d\u00e9lben B\u00e9csben kell lennem \u2013 suttogom, azt\u00e1n feln\u00e9zek r\u00e1. \u2013 Seg\u00edtesz?","type":"rich"}